A képalkotás szabályai

Akkor észleljük egy tárgy képét, ha a szemünkbe jutó fénysugarak látszólag egy pontból indulnak ki, és a beérkező sugárnyaláb széttartó. A tárgy képét ott látjuk, ahol a szemünkbe érkező fénysugarak látszólagos kiindulási pontja van. Ha a tárgyról kiinduló fénysugarak közvetlenül jutnak a szemünkbe, akkor a tárgyat látjuk. Ha a fénysugarak időközben irányt változtatnak, vagy optikai eszközön haladnak át, akkor a tárgynak csak a képét látjuk, mivel csak a fénysugarak látszólagos kiindulási pontját érzékeljük.

Egy tárgy számtalan pontból áll. Minden pontnak létrejöhet a képe, s ezek a teljes tárgy képét adják. Általában csak a tárgy két szélső pontjainak képét szerkesztjük meg. Ezekhez legalább két-két fénysugár útját kell tudjuk megszerkeszteni.

Ha a szemünkbe jutó fénysugarak valóban metszették egymást, a kép valódi, ernyőn felfogható. Ha csak a sugarak meghosszabbításai metszik egymást, a kép látszólagos/virtuális. A látszólagos kép nem fogható fel ernyővel.

Jelölések, alapfogalmak

Tárgy: T
Kép: K
Tárgytávolság: t (a tárgy optikai tengelyre eső vetületének távolsága az optikai középponttól)
Képtávolság: k (a kép optikai tengelyre eső vetületének távolsága az optikai középponttól)

Nagyított a kép, ha tárgy kisebb a képnél, ellenkező esetben a kép kicsinyített.

Ha a kép és a tárgy az optikai tengely azonos oldalán helyezkedik el, azonos állású a kép, ha különböző oldalon helyezkednek el, a kép fordított. Az egyenes állású kép mindig látszólagos, a fordított állású pedig valódi.