A fény terjedési sebessége

A fény terjedési sebességét először Olaf Römer (1644-1710) dán csillagász határozta meg csillagászati módszerekkel, a Jupiter egyik holdjának, az Ionnak a megfigyelésével. Az ő mérései azonban még pontatlanok voltak, mivel abban az időben még a Föld átmérőjét sem ismerték pontosan. A kapott érték körülbelül 30%-al alacsonyabb volt a fény tényleges terjedési sebességénél.

A fény sebességét később Földi körülmények között is meghatározta több tudós. Egyikük volt Fizeau francia fizikus. Az ő módszere lényegében abból állt, hogy egy tengelyre kapcsolt két azonos fogaskereket, ezt a tengelyt forgatta és egy fényforrással világított az első fogaskerék fogai között párhuzamosan a tengellyel. Ha megfelelő sebességgel forogtak a fogaskerekek, a fény a tul oldalon a szemlélő szemébe jutott úgy, hogy közben a fogaskerek pontosan egy foknyit fordultak el. A fordulatszám és a fogaskerekek távolságának ismeretében tudta kiszámolni a fény terjedési sebességét.

A fény terjedési sebbesége vákuumban: